Harcsa

Én az öreg üvegbotokból készítem, ezek váltak be a legjobban, tartósak, erősek és könnyen beszerezhetőek. Általában kétrészesek, szétszedhetők, így könnyebben szállíthatók.

A botot nyelétől, gyűrűitől megtisztítom. Lehetőség szerint a parafa nyelű bot nyelét egybe szedjük le, ha lejön, mert az előkés csúszó úszó egyik alapanyagául szolgálhat, a későbbiek folyamán.

A következő lépés a bot (a leendő úszó) spiccének meghajlítása. Ez azt a célt szolgálja, hogy a csalihal távolabb kerüljön az úszótól. Így kevésbé zavaró, a kapó harcsának az úszó teste, és így biztosabb, hogy a nagyobb testű csalihalak sem tudják megkerülni. Az úszó meghajlításának módját a lehető legegyszerűbben oldom meg. A bot hegyétől 40 cm-re ék alakban bereszelem kb. az anyagvastagság feléig, majd megtöröm. Egy nyolc cm hosszú, 2-3 mm széles, és 1-2 mm vastag acélos fémet, (én rozsdamentes grillsütő hústűt használok) a közepénél 135 fokban meghajlítom, majd sűrű bandázsolással a megtört spicc külső élére rögzítem. De ebből a tűből kettő kell!

Nem elég a megtört spicc külső ívét rögzíteni. Kell egy újabb hústű "áthidaló", amelyet a belső felére, szintén sűrű menetekkel felcérnázok. Ezután kétkomponensű Epoxi gyantával ragasztom. Így nagyon erős és tartós lesz a megtört spicc. A bedobás és fárasztás durva megterheléseit is bírja, bár ebben nagy szerepe van a zsinórozásnak, a zsinórvezetők elhelyezésének, ami a következő lépés.

Zsinórvezetőnek vékony, keményműanyag csöveket használok. Ez az elakadás lehetőségét minimálisra csökkenti. A zsinórvezető csöveket úgy helyezem el az úszó testén cérnázással és ragasztással, hogy a bedobás és fárasztás során fellépő erőket a zsinórozás nyelje el. Ritkán, de még így is előfordulhat úszótörés.

Az antenna tartását adó hab (ez dekor boltokban kapható hungarocell tojás) alá vastagabb cső kerül, ami segít a hab rögzítésében. Bár a habot házilag is elkészíthetjük, faragással, csiszolással különböző szigetelő anyagokból, úgy, hogy a felhajtó ereje kb. 400 gramm legyen. Így az antennát a nagy testű csalihal sem tudja elfektetni. Az antenna hosszának fele felett, 10-20 cm-rel helyezzük el, és ömleny ragasztóval rögzítjük.

Én az úszóimat mindig túlsúlyozom, bár erre nem minden esetben van szükség. Viszonylag keveset horgászom folyókon, így az antenna úsztatására nincs szükség, a lefenekezett változatot használom. Az antenna aljára általában 50-100 grammal teszek több ólmot, mint az úszó felhajtóereje. Így 450-500 grammot rögzítek szintén cérnázással, ragasztással.

Zsinórozáshoz 80-as, 100-as monofil zsinórt használok. Szükséges az erős damil. Gondoljunk csak bele, néha több mint 700 gramm súlyt kell (viszonylag) nagy távolságra dobni. Bár nem is ez a legnagyobb megterhelés, ami éri az antennánk zsinórozását. Nagy ívű dobásoknál - sekély vízben - gyakran előfordul, hogy az antenna belefúródik az iszapba. Komoly erő szükséges a kiemeléséhez. Ilyenkor a 60-70-es zsinór elszakad. A 80-as damilt, mindig a toldás alatt, horogkötő csomóval rögzítem. A csomót szigetelőszalagos betekeréssel védem.

A zsinórvezetőkön átfűzött zsinórt kb. 20 cm-re lógatom az antenna spiccétől. A végére 1/0-s karabineres forgó kerül. Fontos, hogy a karabiner kapcsa visszahajtott legyen.

Az elkészült antennánk egyszerű végszereléket igényel. A főzsinóron csúszó forgókapocs, amibe az antenna kapcsolódik viszonylag kis méretű, míg a horogelőke forgója jóval termetesebb legyen. Az előke hossza kb. 40 cm. A horog 4/0-10/0-ig terjed. Az antennához kb. 15-20 grammos kapásjelző karikát használjunk. Érzékenyebbé, finomabbá tehetjük szerelékünket, ha a forgókapocs helyett, megfelelő erejű csúszó csövet készítünk, ami a bosszantó előke visszacsapódás esélyét is a minimálisra csökkenti. Én inszeminátor csőből melegen hajlítással, cérnázással, ragasztással készítem ezt.

Az óriásantennás szerelék alkalmas még csúszó ólmos vagy emelt fenekezésre is.

Koós Ferenc a "harcsavadász"

Mi a különbség a harcsahorgászat és a vadászat között? Szerintem van különbség! Ha leülök egy ígéretes helyre, ahol harcsákat sejtek, láttam az erre utaló jeleket, esetleg sűrűbben hallottam rablásokat erről a területről, bedobálok a helynek és az időnek legmegfelelőbb módszerrel és csalival és várom a kapást - ilyenkor harcsahorgász vagyok. Attól a perctől kezdve, amikor kiszemelek egy vagy több harcsát és azt addig hajtom, űzöm míg horogra nem csalom - "vadász" vagyok. Volt már, hogy percek alatt megfogtam a látott harcsát, az is előfordult, hogy 24 órát ültem rajta mire megfogott. De gyakrabban fordul elő, hogy az eredmény napokat, esetleg heteket vesz igénybe. Sajnos az is megtörtént már, hogy egy-másfél hónap után nyomát vesztettem a kiszemelt példánynak, pedig a csali mindig a lehető legközelebb volt hozzá. Addigra már sok mindent tudtam róla - milyen színű, súlyú, mikor mozog, merre jár éjjel, mikor mozog nappal, mit eszik, hogy fekszik. Néha nevet is adtam nekik. Egyetlen kiszemelt halat nem könnyű megfogni, még akkor sem, ha egy idő után köszönünk neki. Nehéz becsapni ezeket az öreg, rafinált harcsákat. Szerencsére ritkán vannak teljesen egyedül. A kiszemelt nagy harcsák mellől szép számban fogtam 20-30 kg-osokat. Például 1999 áprilisában 240-es vízen a fenéken, ágain fekvő fa koronája alól 4 db 21-26 kg közötti harcsát varázsoltam ki az egyetlen meghorgászható fél négyzetméternyi szűk területről, ami csak függőlegesen működött elakadás nélkül. A kiszemelt 40 kg feletti, majdnem fekete harcsa egyszer sem nyúlt a csalimhoz, pedig majd egy hónapig szaggattam ott a zsinórokat. Ez idő alatt kétszer láttam teljes testtel. A csónakomtól 2 méterre feljött nyújtózni egyet, meg persze engem bosszantani, majd szépen visszafeküdt a meghorgászhatatlan dzsungelbe és folyamatosan küldte az apró és ordító jeleket, hogy tudjam - ott fekszik a horgaimtól másfél méterre.

Nem mindig voltam ilyen "szerencsétlen"! Ezt bizonyítják a 40 kg feletti példányok: 41; 42,5; 47; 67 kg és a tonnánál nagyobb össztömegű 20 kg alatti harcsák. A számomra oly kedves "harmincasok", mind egytől-egyig a kitartó "vadászat" eredményei. Közöttük az első "nagy" harcsám (30,5 kg), amit 1995 október végi fagyos, erős északi szeles, holdtalan éjszakán egy víz alatti bokros mögül erőltettem ki. Hozzáteszem nem kis szerencsével, mert az akkor használt 80-as zsinórom kb. 20-as méretűre kopott egy 10 cm-es szakaszon mire az erősen védekező hal a csónakomba került. Ha akkor 60-70-es zsinórt használtam volna, egy élménnyel szegényebb lennék, kár lett volna kihagyni a súlyához képest igen hosszú 186 cm-es gyönyörű példányt.

A "vadászat" a kedvencem! Ez a horgászmód lehetőséget és alkalmat ad a vizsgálódásra a dolgok, történések megértésére, tanulmányozására és elég időt ad a kísérletezésre a jobb, fogósabbnak vélt módszerek kipróbálására és az addig használtak tökéletesítésére.

Mivel a harcsahorgászat összetett és igen változatos, de nem lehetünk ott minden vízen - nem hagyatkozhatunk csak a saját, nehezen megszerzett tudásunkra. Sokat tanulhatunk más vizeken "vadászó" eredményes harcsahorgászoktól (ha hagyják), és nem utolsó sorban a több évtizedes tapasztalattal rendelkező író, szakíró harcsafogó mesterektől, akiknek többek között én is rengeteget köszönhetek. Olyan világot nyitottak meg előttem, amiről semmit sem tudtam, esetleg álmodoztam róla. Azóta is minden szaklapot, írást, cikket, könyvet elolvasok, kifaggatom harcsázó és nem harcsázó horgásztársaimat, s a kapott hasznos információkat beépítem horgászatomba. Így ismereteim, szaktudásom, kiegészítve saját tapasztalataimmal folyamatosan bővül. Eredményeim és mindezek közrejátszottak abban, hogy mára ismert, eredményes harcsahorgász vagyok.

Célom minél több, minél nagyobb harcsa horogra csalása, bízva abban, hogy a szerencse nem vak. A harcsahorgászatban ugyanis szükség van a szerencsére, mert sokszor csak a szerencsén múlik egy-egy harcsa. De higgyék el nekem egyáltalán nem mindegy, hogy mit és mennyit teszünk a szerencsénk érdekében. Kezdve az időpont, helyszín, felszerelés, módszer, csalik és mindazon dolgok, amik segítségével közelebb kerülhetünk célpontunkhoz, a vízi világ csúcs ragadozójához a szürkeharcsához. Még egy fontos dolog - mindig van, vagy lesz valami apróság, valami többlet, amit ha megteszünk, előbb és többször talál meg minket az a bizonyos szerencse.

Bízom abban, hogy ezentúl, ezen oldalakon rendszeresen megjelenő írásaimmal, tanácsaimmal, a felmerült kérdésekre adott válaszaim segítségével kézzel fogható közelségbe kerülnek a természet csodálatos vízi világának e kicsit misztikus, titokzatos lakójához a harcsához.

Megtisztelő érdeklődésükre számítva várom kérdéseiket, észrevételeiket! Szívesen fogadom tanácsaikat, ötleteiket, beszámolóikat.

Elnevezései

Az európai harcsának egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több triviális neve is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1–5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják) és az egész kicsi példánya a harcsapundra.^[2]^[3]^[4]

Előfordulása

Előfordulása Franciaországtól egészen Afganisztánig terjed. Közép- és Kelet-Európában és Ázsia egyes részein (Anatólia északi része, Aral-tó) őshonos. Telepítéseinek köszönhetően Európa nyugati részén így például Angliában és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Előfordulási területén a folyó és álló vizekben a hegyi patakokon és folyókon kívül majdnem minden domb- és síkvidéki folyóban, azok mellék- és holtágaiban, tavakban, még a brakkvízes tengeröblökben is megtalálható.^[5]^[6]^[7]

Magyarországi előfordulása

Hasonló fajok [szerkesztés]

A harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó Magyarországon is megtalálható további harcsafajok egyedei tekinthetőek hasonlatosnak hozzá. Alakját nézve a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa hasonlít rá legjobban, de mindkét faj a hát és farokúszó között zsírúszót visel. Ezekkel a fajokkal az összetéveszthetőséget a jelentős méretbeli különbségek szinte lehetetlenné teszik, így csak az európai harcsa növendék példányainál merülhet fel kétely. A további harcsafajok esetében a pettyes harcsa a zsírúszója és a bemetszett farokúszója miatt, az afrikai harcsa jelentősen hosszabb hátúszója miatt különböztethető meg. Továbbá alakra hasonlíthat rá a tőkehalfélék családjába tartozó menyhal, de ez a faj jól megkülönböztethető arról, hogy az állán csupán egyetlen bajuszszálat visel, és kettő hátúszója van.^[8]

Azonosítása határozóképlettel

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat az európai harcsa, a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.^[10]

Tudományos név	Magyar név	pikkelyképlet	garatfogképlet	úszósugár hátúszó	úszósugár farokalatti
Silurus glanis	Európai harcsa,	-	-	I/2-4	I/77-92
Ameiurus nebulosus	Törpeharcsa,	-	-	I/6(7)	I/17-23
Ameiurus melas	Fekete törpeharcsa,	-	-	I/6(7)	I/17-22
Ictalurus punctatus	Pettyes harcsa,	-	-	I/6	I/23-26
Clarias gariepinus	Afrikai harcsa,	-	-	61-79	45-60
Lota lota	Menyhal,	-	-	D1:9-16, D2:60-93	60-85

Megjelenése

Teste a többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt fog helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és teste pikkelytelen. Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet. Magyarországon a Magyar Horgászban közölt eddigi magyar horgászrekord szerint 113 kilogramm és 230 cm a legnagyobb harcsa, melyet 2010. május 10-én a Töröcskei-tóból fogtak.^[11]^[12] Az eddigi regisztrált legnagyobb harcsa Olaszországban a Pó folyóból került elő 2,78 méteres és 144 kg-os mérettel.^[13]

Életmódja

Oxigénigénye alacsony és a vizek szennyezését aránylag jól elviseli. Többnyire társasan, a fenék közelében él, 5-20 fős csoportokban. Mindig lesből, főként éjjel támadó, rendkívül falánk ragadozó. Kisebb példányai főként hallal, rákokkal, piócákkal, puhatestűekkel táplálkoznak, a nagyobbak vízközelben élő kétéltűeket, emlősöket, vízimadarakat is zsákmányolnak. Rablásai rendszerint nem láthatóak, szürkületkor azonban sokszor hatalmas vízörvényeket keltő forgásaival kelti fel a szemlélődő figyelmét. Ilyenkor, sokszor szinte lassított felvételként mozogva jön a felszínre, gyakran látható a lassan mozgó állat hatalmas feje és teste is.^[8]

Szaporodása

Az ívással kapcsolatos magatartása érdekes, az ívóhelyen a hím testével körülfonja a nőstény hastájékát és kipréseli belőle az ikrákat, amelyeket nyomban megtermékenyít. Ivadékgondozó faj, az ikrák lerakása után a hím a vízinövényekből álló fészket körülbelül 3 hétig, az ivadék kikeléséig őrzi.^[8]

Horgászata

Az európai harcsa éjjeli ragadozó hal. Leginkább éjszaka aktív, de az időjárás változása is kihat a kedvére. Nyáron nagy melegben, zivatarok előtt idegessé válik, s ilyenkor mindent felfal ami az útjába kerül.^[14]

Magyarországon a horgászok nemes halként tartják számon az európai harcsát. A 80 centiméter alatti példányai horgászati tilalom alá esnek május 2. - június 15. között. Az év további részében az 50 centiméter feletti példányai foghatóak az adott vízre érvényes mennyiségi korlátozások figyelembevételével.^[15]

Horgászatának módszerei

Fenekezés [szerkesztés]

A harcsahorgászat legelterjedtebb módszere a fenekezés. Erre a legalkalmasabb a késő esti-, valamint az éjszakai időszak. Az éjszakai horgászathoz szükséges kellék a lámpa, hiszen eleget kell tenni a horgászrendnek. Legjobban bevált csali a kishal, a pióca, valamint a csokorba fűzött giliszta. Ez a fajta módszer nem lehetséges erős szélben, valamint gyorsan áramló folyóknál sem.

Pergetés [szerkesztés]

A legsportszerűbb horgászati mód. Pergetéshez használhatunk támolygó/körforgó villantót ,wobblereket,gumihalat,twistert. A harcsa a jól mozgatott műcsalira is rávág, nemcsak az eleven vagy élettelen csalihalra. A műcsaliknak nincs íze, sem szaga. A műcsali a harcsa figyelmét az általa keltett rezgésekkel vonja magára, s ösztönzi támadásra. A pergetésnél a legjobb eredményeket a "körforgó" villantókkal lehet elérni, mivel ezek erős rezgést idéznek elő a vízben. A kora hajnali és reggeli órák a legalkalmasabbak a pergetéshez.

Kuttyogatás [szerkesztés]

Kereső horgászat.Folyóvizen és állóvizen is egyaránt használhatjuk ezt a technikát. A kuttyogató készülhet fából, fémből és műanyagból. Fő részei: a korong, a szár és a fogantyú. A csónak elengedhetetlen kelléke ennek a horgásztechnikának. A vélemények eltérőek, hogy a hangot, amit a kuttyogató kibocsát mit is idéz elő igazából. Egyesek szerint a lakmározó harcsák hangját utánozza, így felkelti a többi érdeklődését, s elindulnak zsákmányszerzésre. Mások szerint idegesíti a harcsákat ez a hang, s támadásra ösztönzi őket. A harmadik álláspont szerint, pedig azt a hangot utánozza, amikor a harcsa beszippantja áldozatát. Ehhez a horgásztechnikához elengedhetetlen kellék a bot. A bot legyen rugalmas és jó teherbíró.

Az óriásantennás úszó készítése

2003-02-11